Fára szállás
Fáraszállás esetén hívható telefonszámok:
Sérülés esetén Mentők: 112
SIRESZ tagoknak Rebisz tel:+36 20 29 57 779
HFFA tagoknak Rebisz: +36 70 36 31 109 // safety@hffa.hu
Fáról mentők központi elérhetősége (Barlangi mentőszolgálat):
+36 30 79 07 079
A fáraszállás leggyakoribb kiváló okai:
1. Meteorológiai viszonyok miatt vagy az időjárási tényezők kapcsán kialakuló helyzetéből. Például a túl erős szél miatt a siklóernyős nem éri el a leszállót, vészleszállót. Felhőbe ködbe startolt rossz látási viszonyok miatt a hegyoldalban száll fára. Turbulencia okozta gyors magasságvesztés miatt.
2. Felkészültségbeli hiányosságok miatt. Pl. Rossz startkészség, rossz landolás készség, a leszálló távolságraának helytelen fegbecsülése. Hibás manőverezés.
3. pszichológiai/fiziológiai tényezők. Pl pánik. Az elkerülendő tárgyra összpontosítás a menekülés irányának keresése helyett. Helyzetfelismerési képesség.
4. felszerelés vagy technikai ok. Pl. Zsákesésre hajlamos ernyő használata. Befűződött, korlátozott irányíthatóságú ernyő. Szándekolatlan mentőernyő nyitás.
5. Másik pilótával való kontakt hatása, amely létrejöhet tényleges ütközés miatt vagy kényszerítés következtében.
Siklóernyős körökben az a mondás járja, hogy kétféle siklóernyős létezik: az amelyik már szállt fára és az amelyik majd fog fára szállni. A fára szállásnál az első és legfontosabb teendő az elkerülés. Hogyan tudjuk elkerülni? Ha a siklóernyőzés minden fázisában figyelünk az aktuális helyzetünkre (és persze pilótatársainkra) és ezt a meteorológiai faktorral összevetve folyamatosan felülbíráljuk a továbbrepülési,
leszállási szándékunkat. Szeretném kihangsúyozni, hogy a repülés nem az elstartolással kezdődik, hanem az időjárási helyzet helyes vagy helytelen megítélésével. A fára szállásnál ugyanis az egyik legfőbb tényező az időjárás, a kezdő siklóernyősök gyakorlatlanságától eltekintve. Persze a meteorológiai viszonyok siklóernyőzés közbeni megváltoztatása, annak késői felismerése, illetve a körülöttünk lévő pilóták hibái, saját rossz döntéseink sorozata is sodorhatnak bennünket olyan helyzetbe, amikor már nem marad sok választásunk. Ha ide jutunk az két lehetséges módon történik: az első, amikor jól tudjuk, hogy fára fogunk szállni és van egy kis játékterünk annak eldöntésére, hogy pontosan melyikre, milyen irányból, milyen sebességgel. Nevezzük ezt koordinált fáraszállásnak. A masik esetet nevezzük nem befolyásolható fára szállásnak, amikor ezen opciók nem adottak.
A koordinált fáraszállás esetén a teendők:
Lelkileg, pszichésen ráhangolódok arra, hogy most nincs itt az ideje a pániknak, nincs itt az ideje annak, hogy óvjam vagy sirassam az ernyőmet hanem csak annak, hogy mindent megtegyek, ami rajtam múlik, hogy körülményekhez képest jól jöjjek ki a helyzetből.
Ezután jön annak a fának a kiválasztása, amelynek sűrű lombkoronája előre láthatóan meg tud tartani.
A fa lombkoronája ott a legerősebb feltehetően, ahol a legsűrűbb a lombozat. A fa ezen részére próbáljunk meg kilebegtetni, azaz a legkisebb horizontális és vertikális sebességgel rálandolni.
A becsapódás pillanata:
Az ernyő tartóerejének megszűnése pillanatában úgy kell viselkednünk, mintha leesnénk egy fáról, azaz szemünket akár hunyorítva (védve a hegyes ágak szúrásától) a "kezünkkel látva" minden lehetőséget meg kell ragadni a megkapaszkodásra.
Gyakori hiba, hogy valaki fák közé akarja magát "betenni", hogy csak az ernyője maradjon fent. Hamis biztonságérzet, ne tegyük! A fák szélein a lombkorona vékonyabb, az ágak le fognak törni és akár több tíz métert is zuhanhatunk.
A zuhanás első szakasza lehet gyorsabb, amíg a többé kevésbé nyitott ernyőnk meg nem akad. Ezt követően előfordulhat, hogy a felső ágak több-kevesebb ideig megakasztják az ernyőnket, de aztán letörnek, lehajlanak, amit további zuhanás követhet.
A becsapódás pillanatát követő teendők:
A becsapódás pillanatában egyes vélemények szerint tanácsos a lábunkat összezárni, hogy a combartériák, lágyék ne sérülhessenek. Ugyanakkor nem vagyok biztos benne, hogy ezt meg tudjuk tenni, legyőzve a kapaszkodási ösztöneinket zuhanás közben.
Abban a pillanatban, amikor akár egy pillanatra is megáll a zuhanás a hozzánk legközelebb eső vastagabb ágat meg kell ragadnunk arra készülve, hogy azon hamarosan teljes testsúlyunkat meg kell tartanunk. A fán lógva sohasem hagyatkozhatunk arra, hogy majd a fennakadt ernyő továbbra is meg fog bennünket tartani! Mindezt a lehető legkevesebb súlypontáthelyezéssel kell véghezvinnünk.
Valószínűleg ekkorra már az adrenalin olyan mértékben elárasztotta a testünket, hogy a kisebb sérüléseinket észre sem vesszük, de most még van egy fontos feladatunk:
Amiután sikerült megkapaszkodnunk vagy az ernyőn lógva nem zuhanunk tovább biztosítanunk kell helyzetünket. Ezt legkönnyebben a beülőnkben lévő kb. 30m hosszú kötéllel tehetnénk meg de ha ez nincs, akkor a mentőernyőnket bontsuk ki és ennek segítségével rögzítsük magunkat illetve az elérhető ernyőzsinórokkal.
A lógás és rögzítés időtartama alatt a lehető legkevesebb súlypontáthelyezéssel tevékenykedjünk.
A stabilizálás utáni teendők:
A stabilizálás utáni első teendőnk, hogy telefonálunk. A telefonunkban -remélhetőleg - előre elmentett számok közül válasszuk ki a mentőket, ha megsérültünk. Ha nem sérültünk meg, akkor pedig a fáról mentők központi számát.
Ezek után tüzetesen vizsgáljuk át magunkat, hogy van-e komolyabb vérzésünk, törésünk. Szükség esetén kössük el nyomókötéssel a vérzést (nadrágszíj, egy darab zsinór az ernyőnkból, erősebb cipőfűző stb.).
Ezek után semmiképpen ne kíséreljünk meg kiszálni a beülőből vagy lemászni, hacsak teljes mértékben meg nem bizonyosodtunk róla, hogy nem sérültünk meg és magasság nem haladja meg a testmagagasságunkat.
Eszméletvesztés után maradjunk beülőnkben mindenképpen.
A mentés alatti teendők:
Tegyük azt vita nélkül, amire a szakemberek utasítanak!
A mentés utáni teendők:
Ha nem szedték le a mentésünkkor az ernyőnket, akkor a megadott számokon kérjük szakember segítségét.
Ha lehetséges ne mi vezessünk haza. Ha látszólag nem is sérültünk meg érdemes megmutatni magunkat az orvosnak.
Az ernyőt vizsgáltassuk át! Lehetséges, hogy látszólag sértetlen, de extrém zsinórnyúlások, rejtett repedések előfordulhatnak.
A fáraszállás repülési esemény lévén bejelentési kötelezettséggel jár. Az adott szakosztály Repülés Biztonsági Szolgálata kivizsgálja az eseményt, levonja a konzekvenciákat jobbítási szándékkal ajánlásokat ad, megelőzési céllal.
A fáraszállás után az embernek el kell gondolkodnia, hogy mit hibázott el, mit kellett volna másképp csinálnia, hogy legközelebb ne fordulhasson ez elő.
Egyéb elérhetőségek:
fáról mentők:
- Szalai József +36 20 92 33 634 elsősorban Pest
megye, de szükség esetén országosan is
- Holló Attila (Csülök) +36 70 20 84 334 elsősorban Pest
megye, de szükség esetén országosan is
- Varga Ábel +36 70 22 46 168 elsősorban Komárom-
Esztergom, Fejér, Pest megye, de szükség esetén
országosan is
- Slíz György +36 30 44 71 255 elsősorban Pest,
Komárom-Esztergom megye, de szükség esetén
országosan is
- Pálmási Ábel +36 30 92 61 338 elsősorban Budapest
környékén
